A Vígszínház a legnagyobb múltú, legnépszerűbb budapesti színházak egyike. 1896-ban, egy év alatt épült fel, a bécsi Fellner és Helmer iroda tervei alapján.
Az épület mögött akkoriban még mocsaras terület húzódott. Körülötte szempillantás alatt épült ki a káprázatos századfordulós Budapest, és a polgárság új központja, a Lipótváros, majd az Újlipótváros.
Az épület a késő historizmus jellegzetes alkotása. A városi környezetben a legszembetűnőbb az épület hármas tömegalakítása: magas színpadi traktus, amely magába foglalja a zsinórpadlást, alacsonyabb nézőtéri-, és egy kupolás-tornyos lefedésű magas előcsarnorész. Ezt a megoldást főképpen 1881 után alkalmazták.
Mai világunkban semmi sem az, aminek látszik, vagy aminek láttatni akarja velünk, a magukat világ urainak képzelő globalista "elit"
Roland Galharague úrnak
Tisztelt Nagykövet Úr!
A gyász egyetemes érzés, mint ahogyan a sajtószabadság védelme univerzális érték, azaz nem szabadna őket a politikai haszonelvűség síkjára lerántva viszonylagossá tenni.
Az ön és országa érdekében is írom ezt a levelet most, amikor a Charlie Hebdo nevű szatirikus hetilap párizsi szerkesztősége elleni szerdai, 12 áldozattal járó merénylet nyomán tapasztalt világméretű együttérzést önök már-már az ízlés határán túl igyekeznek fel- és kihasználni a saját és a már-már civilizációs konfrontációvá fajuló politikai korrektség jegyében is.
Ez az Alaszkától Koncz Zsuzsa énekesig tartó „Je suis Charlie” táblát tartás már olyannyira szinte kötelezővé és émelyítővé vált, hogy a New York Times-tól a hazai bloggerekig egymás után jelennek meg „Nem vagyok Charlie” cím alatt a különvélemények.
Ha a nyugati világban a muzulmánok szent alakjait gúnyoló karikatúrák nyomán megölt 12 újságíró iszonyatos végzetét olyannyira kötelező a velük azonosító „Charlie vagyok” felirattal demonstrálni, megmondaná, hogy a nyári gázai háborúban legyilkolt 11 palesztin újságíró miatt miért nem hullatott sem ön, sem kormánya, sem a nyugati világ kollektíve vagy országonként külön-külön egyetlen könnyet sem? Holott azok az újságírók még nem is gúnyoltak senkit, pusztán napi munkájukat végezték. Vajon jogos feltenni a kérdést, hogy őszinte-e a mostani gyász hőfoka, ha feltételezzük, hogy minden ember élete egyformán értékes éppen úgy, mint az újságíróké, akiket nem „illik” sehol a világon munkájuk közepette megölni.
A brit globális hetilap, az Economist tegnapi számának a párizsi kivégzésről írt vezércikkében ez olvasható, miután felteszi a kérdést, hogy a szabad beszédnek kell-e határokat szabni, akár saját magunk által, akár úgy, hogy azokat kívülről kényszerítik ránk: „A válasz erre hangsúlyos nem”. A szerkesztőségi véleményt megerősítve később ezt írják: „Még akkor is, ha egy kép vagy vélemény tiszteletlen, ízléstelen, nem szabad betiltani, hacsak közvetlenül nem szít erőszakot”.
Ön, gondolom és kijelentéssel alapján meg is vagyok győződve róla, e két, lényegében azonos és hangsúlyos véleménnyel egyetért. Ha pedig ez így van, Manuel Valls, az önök miniszterelnöke miért adta ki tavaly márciusban utasításszerűen az ukáznak nagyon nagy részben engedelmeskedő prefektusoknak, hogy ne engedjék fellépni területükön Dieudonné M’bala Mbalát, a nemzetközileg legismertebb francia komikust, noha még nem is tudták, hogy a milliók által kedvelt előadóművész mit fog mondani?
Vajon a félig francia, félig kameruni Dieudonnét miért ítélték el már oly annyiszor igen súlyos pénzbüntetésre és miért tiltották be nem egyszer fellépését? Vajon a vád – antiszemitizmus – nem tartozik az Economist és önök által most olyannyira kiemelt „hangsúlyos nem”-re és arra, hogy betiltani nem szabad a „tiszteletlen, ízléstelen” véleményt sem, holott Franciaországban nagyon sokan kételkednek abban, hogy Dieudonné megnyilvánulásai e kategóriában tartoznának. Netán azért, mert kijelentései azonnali erőszakot váltanának ki?
Fővárosukban jelenleg kategorikusan tiltják a palesztinok melletti tüntetést. Miért, nagykövet úr? És miért csak velük nem szabad szolidaritást kinyilvánítani? Az ilyen demonstrációk is tiszteletlennek és ízléstelennek minősülnek?
És ha a mély gyász és együttérzés hangos kifejezése most szinte kötelező a nyugati világ politikusainak 12 ember erőszakos halála miatt, akkor Francois Hollande, Franciaország elnöke 2012. december 20-án Algírban, az algériai parlamentben egyértelműen elítélve a francia gyarmatosítás ottani, brutális és igazságtalan voltát, miért utasította vissza Algéria népének döbbenetére azt, hogy bocsánatot kérjen a franciák által korábban megölt fél millió algériai miatt?
Azt pedig már csak mellékesen kérdezem, hogy miért hívta ön meg a holnap esti párizsi emlékező menetre Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt is, aki a „szabadság” és „demokrácia” ily vészterhes pillanataiban folyamatosan hangoztatott szent értékeit lövette véresre 2006 őszén, miután az illegális fegyverekkel is felszerelt rendőreiről előzetesen leparancsoltatta azonosító számukat, majd kitüntette a brutális támadássorozatok és véres tömegveretések rendőrparancsnokát?
Nagykövet úr, aggódom, hogy az itt felvetett kérdések nem csak engem mardosnak, és hogy az ön viselkedése nem fog túlzottan sok új barátot verbuválni azok táborából, akiknek már az sem tetszett – hogy korábbi időkre ne menjek vissza -, amikor Medgyessy Péter volt miniszterelnöknek és kommunista titkosszolgálati ügynöknek adományozták a becsületrend magas fokozatát?
Ha mélyen elgondolkodik, ugye egy picit ön is velem érez?
Kiváló tisztelettel:
Lovas István
Felvidék egyik legszebb klasszicista palotáját Batthyány József bíboros és esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása építtette. A palota Tükörtermében írták alá 1805-ben az austerlitzi csata után a pozsonyi békét.
A palotában található az az értékes gobelinsorozat, mely Leandrosz és Heró szerencsétlen szerelmét meséli el, és amelyet ma pozsonyi falikárpitokként ismer a világ. A palota ma múzeumként látogatható.
"Ne féljetek a fiatalságotoktól és attól a mélyről jövő kívánságotoktól, hogy kipróbáljátok a boldogságot, az igazságot, a szépséget és a sokáig tartó szeretetet!
Néha úgy érezzük, hogy a társadalom fél a fiatalok ezen hatalmas kívánságaitól, jóllehet ti magatok nem féltek. Ne féljetek!
Amikor rátok nézek, kedves fiatalok, nagy hálát és reményt érzek. A jövő hosszú ideig, a következő században a ti kezetekben van. A béke jövője a ti szívetekben van. Olyannak kell lennetek, akik mélyen bíznak az emberben és akik mélyen bíznak az emberi hivatás nagyságában."
Szent II. János Pál pápa egykori üzenete a Béke XVIII. Világnapjára
Legnagyobb fogásuk a BVSC-uszoda felújított medencéjében fiával úszkáló potentát volt. Természetesen addig volt igazán érdekes a történet, ameddig azt hitték, egy fideszes politikus (a BVSC elnöke) úszkált egyedül a vízben. Aztán kiderült, hogy nem ő volt, hanem a sportegyesület alelnöke, azóta arra szorítkoznak, hogy tovább forgassák a fideszes politikus nevét, és természetesen a Tanú című film Bástya elvtársával vonjanak párhuzamot. (Megjegyzés: a párhuzam akkor lenne helytálló, ha az uszoda megnyitott volna, és a sportklub alelnöke nyitvatartási időben záratta volna le a medencét, hogy abban egyedül és/vagy a fiával úszkáljon, mint Bástya elvtárs.
De az uszoda még nincsen nyitva, tehát ilyesmi nem történt. Annyi történt, ami naponta megtörténik mindenütt a világban: egy intézmény vezetője a hivatalos megnyitó előtt kipróbálta a rábízott objektumot. Mindez szóra sem érdemes, csak errefelé, ahol a fekete öves spermák meg a retek proli „mikrobloggerek” már nem tudnak mit kitalálni, hogy cseszegessék a kormányt, a Fideszt, és persze mindenekelőtt Orbánt.)
Miközben ez a „skandalum” kitölti a honi „szabad” sajtó lapjait, aközben eddig nem jutott hely és idő Oliver Stone szavaival foglalkozni ugyanezeken a hasábokon és honlapokon.
Oliver Stone (A szakasz, Tőzsdecápák 1-2, Született július 4-én, Született gyilkosok, Halálkanyar, forgatókönyvíróként A sebhelyesarcú című Brian de Palma remekművet is jegyzi, eddig három Oscar-díj nyertese) jelenleg dokumentumfilmet forgat az ukrajnai válságról. E munkája keretében készített négyórás interjút Viktor Janukoviccsal. Stone a Facebookon írt egy bejegyzést, ezt most változtatás nélkül közöljük:
„Négyórás interjút készítettem Viktor Janukoviccsal Moszkvában egy ukránok által készített angol nyelvű dokumentumfilmhez. Ő volt Ukrajna törvényesen megválasztott elnöke, amíg az idén (2014-ben – a szerk.) február 22-én hirtelen el nem mozdították. A dokumentumfilm ennek részleteit tárgyalja és azt is, hogy az úgynevezett »lövészek«, akik tizennégy rendőrt és negyvenöt tüntetőt megöltek, valamint nyolcvanöt embert megsebesítettek, egy harmadik fél agitátorai.
Sok szemtanú, beleértve Janukovicsot és rendőrségi tisztviselőket, úgy vélik, hogy ezek a külföldi elemek Nyugat-barát szervezetekhez tartoznak – rajtuk a CIA kézjegyével. Emlékezzenek a Chávez elleni 2002-es »rendszerváltó« puccsra, amikor ideiglenesen eltávolították, miután pró- és anti-Chávez-demonstrálókra lőttek titokzatos lövészek különböző irodaépületekből.
Ugyanarra a technikára hasonlít, amelyet akkor alkalmaztak, amikor a venezuelai Maduro törvényesen megválasztott kormányát majdnem megbuktatták, amikor erőszakos cselekmények történtek a Maduro-ellenes tüntetők ellen. Csinálj elegendő káoszt, ahogy a CIA tette Iránban 1953-ban, Chilében 1973-ban és számos más puccsban, és a törvényes kormány megbuktatható. Ez Amerika lágy hatalmi technikája, amelyet úgy hívnak: »Rendszerváltás 101.«
Ebben az esetben a »majdani mészárlás« úgy jelenik meg a médiában, mint az instabil és brutális oroszbarát Janukovics-kormány eredménye. Emlékeztetnénk, hogy Janukovics egyetértett az ellenzéki pártokkal és három európai uniós ország külügyminiszterével kötött február 21-i egyezménnyel, hogy előre hozott választások legyenek. A következő nap az egyezmény értelmetlenné vált, amikor jól felfegyverzett, neonáci radikálisok arra kényszerítették Janukovicsot, hogy elszökjön az országból az ismételt gyilkossági kísérletek hatására. A következő napon egy Nyugatbarát kormány állt fel, amelyet rögtön elismert az Egyesült Államok (pont, ahogy a 2002-es Chávez elleni puccsnál).
Egy újabb mocskos történet, de a puccs tragikus következményeként a Nyugat fenntartja az »Oroszország a Krímben« narratíva dominanciáját, miközben a valódi értelmezés az »Egyesült Államok Ukrajnában«. Az igazság nem kerül adásba Nyugaton.
Ez a történelem szürreális perverziójának újbóli megismétlődése, mint Bush iraki háború előtti »WMD« kampánya (WMD = weapons of mass destruction = tömegpusztító fegyverek). De remélem, az igazság végül felszínre kerül Nyugaton, remélem még időben, hogy megállítsuk ezt az őrületet.”
Nos, erre nem volt idejük a fekete öves spermáknak. Viszont nagyon rövid időn belül ki fog derülni, hogy Oliver Stone egy tehetségtelen hülye, aki ráadásul kommunista is. Ugyanis a „kommunista” akkor szitokszó, ha a delikvens a globalizáció és az Egyesült Államok ellenfele. Amennyiben például Che Guevara-zászlók alatt nyalja Amerika seggét, ugyanakkor valami egyenlő társadalomról üvöltözik hülyeségeket a mikrofonba, nos, akkor nem kommunista, hanem újbaloldali, haladó fiatal. A „rendszer ellensége”.
Itt tartunk most. És persze ne feledjük: a szilylacika-féle fehérjehalmazok szerint igazságos társadalom és demokrácia akkor lesz, ha a még ki sem nyitott uszodában NEM úszik az egyesületi alelnök meg a fia.
Ha ők NEM úsznak, akkor az Egyesült Államok kinyírhat bárkit a Majdanon.
Akkor demokrácia van, és kész.
Magyar Hírlap
Megvétózza a magyar kormány az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabad kereskedelmi egyezmény megkötését, ha a legfontosabb magyar érdekeket nem sikerül érvényesíteni – szögezte le Mikola István kedd este a Hír TV Magyarország élőben című műsorában.
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=q6oYvVmgho8
Egyre több jel mutat arra, hogy a lakosság nyilvánvaló elégedetlensége mellett a tavaly februári véres kijevi események és a hatalomváltás mögött egy harmadik fél, történetesen az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) állt – állítja Oliver Stone amerikai rendező, aki nemrég órákig beszélt Viktor Janukovics megbuktatott volt ukrán elnökkel is. A többszörös Oscar-díjas Stone dokumentumfilmet készít az ukrán eseményekről.
Négy órát beszélgetett Moszkvában Viktor Janukoviccsal Oliver Stone amerikai rendező. A találkozó után arról írt Facebook-oldalán, hogy „a filmkészítés során a nyomokat követve egyre inkább úgy tűnik, az úgynevezett mesterlövészek, akik 14 rendőrt és 45 tüntetőt öltek meg, 85-öt pedig megsebesítettek, egy külső, harmadik fél agitátorai voltak”. Hozzátette, a szemtanúk elmondásai alapján mindezt Nyugat-barát elemek rendezték meg, és a CIA is hátrahagyta ujjlenyomatát.
A többek között A szakasz, a Tőzsdecápák, a JFK, a The Doors és a Született gyilkosok című filmek rendezője a világban máshol látott „forgatókönyvek” alapján úgy véli, ilyen akciót korábban már 1953-ban Iránban, 1973-ban Chilében és 2002-ben Venezuelában és több más országban is alkalmaztak. Stone az amerikai módszert csak a hatalomváltás 101-es programjaként emlegeti.
Kijelentései után igen keményen nekitámadtak az Ukrajna mellett kampányolók az interneten, többek között Putyin-bérencnek nevezve az amerikai rendezőt, aki Janukovics piszkos pénzén a Kreml propagandáját erősíti. Voltak olyan kommentelők, akik egyszerűen idiótának titulálták.
A brit The Guardian szerint Stone nem rest politikailag igen érzékeny témákhoz nyúlni, így például Fidel Castróról is forgatott dokumentumfilmet, Hugo Chávez egykori baloldali venezuelai elnökkel is jó viszonyt ápolt, sőt nagyszerű embernek nevezte, aki képes a fősodortól eltérően cselekedni. Támadták amiatt is, hogy kiállt a szélsőbaloldali kolumbiai gerillaszervezet, a FARC mellett.
A hazájában sokszor erőteljesen a demokratákhoz húzó Stone George W. Bushról is kemény játékfilmet forgatott Josh Brolin főszereplésével. Az alkotást ráadásul a 2008-as elnökválasztási kampány hajrájában mutatták be, amit sok republikánus megmondóember is hevesen kritizált, mondván, a rendező beleszólt a választásba. Stone egyébként az ukrán történettel egy időben az amerikai megfigyelési botrányt kirobbantó, ugyancsak moszkvai „száműzetésben” élő Edward Snowdenről is filmet forgat.
A rendező ukrán helyzettel kapcsolatos megjegyzései nem számítanak egyedinek. A külső beavatkozás lehetőségét már tavaly márciusban is felvetették. Akkor Urmas Paet észt külügyminiszter egy kiszivárgott telefonbeszélgetésben azt mondta az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, Catherine Ashtonnak: nem tartja kizártnak, hogy valaki a korábbi ukrán ellenzéki vezetők közül bérelte fel a Majdan körül lövöldöző orvlövészeket.
Az észt külügyminiszter február 25-i kijevi látogatását követően azt közölte, „egyre erősebb az a vélekedés, hogy nem Janukovics állt a mesterlövészek mögött, hanem valaki az új koalícióból”. Moszkva akkor többek között azt kifogásolta, miközben Brüsszel nem győzte kritizálni Victoria Nuland európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkárnak az EU Ukrajna-politikájáról nyomdafestéket nem tűrő, kiszivárogtatott beszélgetését, addig a Paet–Ashton-diskurzusról hallgatott. Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint abban az időben Viktor Janukovics félt beavatkozni, erőteljesen fellépni a tüntetőkkel szemben, mert tartott az EU reakciójától.
forrás: mno.hu, pestisrácok.hu
fotó: MTI
“Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban!” (Biblia - Ef 4:32).
Isten a kegyelmébe fogadott bennünket, és bár érdemtelen bűnösök vagyunk, Krisztusért megbocsátott nekünk. Ezen túlmenően megbocsátja azokat a bűneinket is, melyeket most követünk el. Türelmes velünk, és a megbocsátás légkörében várja a változást. Ismerjen arról a világ bennünket, hogy kegyelemmel és megbocsátással fordulunk mások felé. Nem azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert mi is ezt kaptuk, és Isten jellemét akarjuk visszatükrözni.
Áldott napot mindenkinek:
Töhötöm