A normális társadalom alapja a munka - rövidke lapszemle
Az Aggtelekhez közeli Trizs községben közmunkaprogram segítségével mára nem csak azt érték el, hogy nincs állástalan a községben, hanem a háztáji gazdálkodást is sikerült újra meghonosítani. Mácsi Istvánné polgármester megkérte az idős lakosokat, akik már nem tudják megművelni a földet, hogy adják kölcsön azokat a helyhatóságnak.
Nem hagynak parlagon semmit. Mácsiné szerint addig nincs szegénység, amíg annyi a műveletlen föld a határban véli. Az állattartást a semmiből kellett újrakezdeniük. Ezzel az emberek kénytelenek visszaszokni a rendszeresség világába.
Aki esetleg továbblépne a munkaerőpiacra, annak már nem kell megszenvednie a munkába állás nehézségeit. Az önkormányzatnak nincs jogi lehetősége az előállított termékeket kereskedelmi forgalomba hozatalára, ezért létrehoztak egy szociális szövetkezetet, amely már értékesíthet viszonteladóknak is.
A közmunkaprogramon belül szociális konyhát is terveznek, amely az időseket is ellátná, s minden helyi alapanyagból készül. A helyi modellnek a közeli falvakban is vannak már követői.
Magyar Nemzet
Az új analfabetizmus hajnalán - rövid ellenzéki lapszemle
2016 őszétől nem tanítanak kézírást a finn iskolákban, elismerve, hogy ez hatalmas kulturális átalakulást eredményez. (Kézzel írnak majd a gyerekek, de csak afféle „nyomtatott” betűket.)
Az USA-ban három éve negyvenkét olyan állam volt, ahol az általános iskolákban a folyó kézírás helyett a tízujjas gépelést oktatták. Noha még mindig vannak olyan tanárok az Államokban, akik szerint fontos lenne a folyóírás tanítása, esélyük sincs arra, hogy ezt gyakoroltassák a gyerekekkel, hiszen a legtöbb tanterv arra összpontosít, hogy „felkészítse a gyerekeket a XXI. századra”. Felsőben kizárólag gépelt formában fogadják el a házi feladataikat. A magyar pedagógusok legtöbbje rossz döntésnek tartaná a váltást. „Pedig a finnek mindig annyira normálisak voltak” – hangzott Adamikné Jászó Anna, az ELTE BTK egyetemi tanára első reakciója. A Magyarországon honos, úgynevezett párhuzamos olvasástanítás mindenekelőtt mindjárt az elején összekapcsolja az írást és az olvasást – a két tevékenység támogatja egymást –, emellett alapvetően járul hozzá az analitikus gondolkodás kialakulásához is. A folyóírás segíti a kéz finommozgásának kialakulását, egyes idegpályák kifejlődését és a memória alakulására is rendkívül jó hatással van.
Az Egyesült Államokban elvégzett felmérések megállapították, hogy nem fejlődött kellőképpen azon gyerekek emlékezőtehetsége, akik számítógéppel készítették órai jegyzeteiket. Nemrég fedezték fel, hogy az alkotókészség a memóriától is függ. A kézírás a gépi írásnál tudatosabb mondatszerkesztésre sarkall és a helyesírás elsajátítására is alkalmasabb.
Népszava
Ha a gyerekek nem tudnak kézzel írni, mások kézírását sem tudják majd elolvasni. Jászó Anna szerint az átállással az új analfabetizmus korszaka kezdődne el. Az analitikus-szintetikus szisztémán alapuló intézményesített írás-olvasás tanítás – egy kellemetlen vargabetűt leszámítva – százötven éve bizonyít. (1978-ban, amerikai mintára bevezették a szóképes olvasást. A módszer, amely súlyos károkat okozott, a nyolcvanas években kopott ki az iskolákból.)
Népszabadság
Az USA a világ egyik legkorruptabb állama, ahol a korrupciót lobbinak nevezik - törvények garantálják e "tevékenységet" és “szabályozzák a működését”
Michelle Malkin, a Fox News újságírója A korrupció kultúrája – Obama és adócsalók, szélhámosok és barátaik alkotta stábja című könyvének előszavában Obama 2007-es beszédét idézi: azért indultam ezen a versenyen, hogy megüzenjem a lobbistáknak: „azoknak az időknek vége, amikor ti diktáltok Washingtonban.Nem támogatták a kampányomat, nem fogjátok elnyomni az amerikai nép hangját”.
Ehhez képest egy év múlva Obama tizenhétszer tett kivételt, miután gyakorló lobbistákat vagy korrupciós ügyekből közismert demokrata politikusokat juttatott kulcspozíciókba. Mindeközben mintha Kínában épp ellenkező folyamat zajlana. Hszi Csin-ping kormánya szépen tisztul a korrupciótól, miközben a gazdaság virágzik, s nő a jólét.
Magyar Nemzet
A globális rendszer örvénybe sodorja magát - rövid lapszemle
Bogár László szerint a gigantikus egyenlőtlenség csökkenti a mobilitást, mintegy „befagyasztja” a meglévő társadalmi különbségeket, összességében tehát bizonyosan rontja az adott emberi közösség társadalmi, gazdasági esélyeit a méltó életre. Ráadásul mindez közvetlen üzleti értelemben is pusztító következményekkel jár, hisz az egyre nagyobb szegénység egyre kisebb vásárlóerőt is jelent. Vagyis pangani fog a gazdaság, és ennek nyomán az egyre nagyobb tőkestruktúrák egyre kockázatosabb spekulatív ügyletekbe kezdenek, valójában egymást kénytelenek majd kifosztani, ami az egész globális rendszert sodorhatja végveszélybe.
Magyar Hírlap
Magyar emlékek a nagyvilágban - Budapest utca - Berlin - Németország, Mons - Belgium, Párizs - Franciaország, Amszterdam - Hollandia, Athén - Görögország
1999. március 12-én Magyarországot – Lengyelországgal és Csehországgal együtt – felvették az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe. Az új tagok zászlait ekkor vonták fel valamennyi NATO-létesítmény, köztük az európai haderők monsi főparancsnoksága előtt is.
Ugyanitt 1999 őszén – elsőként az új tagok közül – utcát is elneveztek a magyar fővárosról. Mivel a belgiumi kisváros melletti katonai központban az utcáknak addig is volt nevük, Budapest úgy juthatott ehhez a megtiszteltetéshez, hogy a Washington utcát kettéosztották, s az egyik szakasz megkapta a magyar főváros nevét.
Fővárosunkról másutt is elneveztek utcákat, tereket. A legtöbb ilyen névadás összefüggött 1956-tal, egyfajta tisztelet-megnyilvánulásként a magyarországi forradalom iránt. Például (Nyugat-)Berlin központjában, a Kurfürstendamm szomszédságában kezdődő Budapester Strasse neve is ekkortól datálódik.
De a francia főváros egyik legforgalmasabb pontján, a Saint-Lazare Pályaudvar szomszédságában utca és tér is viseli Budapest nevét, “előkelő” szomszédokkal - London, Athén, Amszterdam, stb.
Schöpf-Merei Ágost (1804, Manchester - Anglia - 1858) - orvos- és sebészdoktor, szemorvos, gyermekgyógyász - szabadságharcos
Édesapja kereskedő volt. A gimnáziumot és bölcseletet a soproni evangélikus líceumban és Bécsben végezte. Orvosegyetemi tanulmányait Bécsben kezdte, de egy tanárral történt vitája eltávozásra indította, ezért Prágában kezdte az orvosi első évet, majd Padovában folytatta egy évig, végül Paviában fejezte be, orvos- és sebészdoktori oklevelet nyert 1832-ben. Az orvosi gyakorlatot Bécsben kezdte meg.
Egy ortopédiai intézet felállításának céljából azonban 1834-ben Pestre költözött, majd 1836-ban meg is nyitotta, ami az első ilyen intézmény volt Pesten. Az épület az 1838-as pesti árvíz idején elpusztult. A Magyar Tudományos Akadémia 1835. szeptember 14-én levelező tagjai sorába választotta; a bécsi és berlini Hufeland-orvosegylet is megválasztotta tagjának. 1836-tól az orvostörténet címzetes rendkívüli tanára volt, 1844-től gyermekgyógyászati előadásokat tartott a pesti egyetemen. 1839 elején gyermekkórházat alapított.
A vizsgálati módszereket tökéletesítette: ő vezette be a hallgatózással és kopogtatással végzett diagnosztikai vizsgálatokat; előírta a kórtörténetek módszeres feljegyzését és vezetését, ő honosította meg a bőr alatti ín- és izommetszéssel végzett műtéteket és a kancsal szem műtétét.
A szabadságharc mozgalmaiban tevékeny részt vett, az olasz légióban katonaorvosként szolgált. A szabadságharc bukása után Kossuth Lajossal emigrált; előbb az Oszmán Birodalomba, majd Párizsba, végül Angliába került.
Ő írta az első magyar gyermekgyógyászati tankönyvet és ő indította el az első magyar gyermekgyógyászati folyóiratot.
Ferenc pápa: A sajtószabadságnak korlátai vannak - „Ha az én jó barátom, dr. Gasparri szitkokat szór az anyámra, pofonra számíthat"
„Nem szabad provokálni, nem szabad mások vallását sérteni, kigúnyolni” – mondta Ferenc pápa ázsiai körútján. A katolikus egyházfő szerint a sajtószabadsághoz való jogot mások megsértése nélkül kell alkalmazni.
A sajtószabadságnak korlátai vannak; alapvető emberi jog, de nem jogosít fel senkit mások vallásának megsértésére – mondta Ferenc pápa a Srí Lankáról a Fülöp-szigetekre tartó repülőgép fedélzetén, utalva a Charlie Hebdo szatirikus francia hetilap elleni múlt heti merényletre válaszul a magazin által megjelentetett újabb Mohamed-karikatúrákra.
A sajtószabadsághoz való jogot mások megsértése nélkül kell alkalmazni. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy megengedhetetlen ölni a vallás nevében, amelyet soha nem lehet az erőszak igazolására használni.
A pápa a repülőgépen mellette lévő Alberto Gasparrira, a pápai utazások szervezőjére mutatva úgy fogalmazott az őt kérdező újságíróknak: „Ha az én jó barátom, dr. Gasparri szitkokat szór az anyámra, pofonra számíthat. Ez teljesen normális. Nem szabad provokálni, nem szabad mások vallását sérteni, kigúnyolni.”
Nem vagyok Charlie - ember vagyok - szabad és humanista
Miközben szabad, humanista emberként megkérdőjelezhetetlen híve vagyok a toleranciának, a szabadságnak, a szólás- és sajtószabadságnak, a kultúrák és vallások békés egymás mellett élésének, miközben elítélem az erőszak minden formáját, az önbíráskodást, a gyűlölködést, gyilkosságot, aközben, illetve éppen ezek miatt nem vagyok Charlie!
Nem vagyok Charlie, mert én tiszteletben tartom mások, érzékenységét, hitét, kultúráját, gyökerezzen identitásuk akár nemzeti, akár vallási, akár történelmi alapokon, vagy akár a hagyományaik talaján.
Nem vagyok Charlie, mert nekem elvárásaim vannak más gyökerű, más identitású személyekkel, csoportokkal, más kultúrájú nemzetekkel szemben is, és tudom, hogy csak annyi tiszteletet, megértést várhatok másoktól, amennyit én magam adok nekik.
Nem vagyok Charlie, mert én egy valódi nemzeti szabadelvű vagyok, aki tiszteletben tartja mások érzékenységét, és ezért egyenlő mércével mérek minden cselekedetet, minden megnyilvánulást, mert nem fogadom el a kettős mérce neoliberális gyakorlatát.
Nem vagyok Charlie, mert én nem csak az egyén jogait, érdekeit, identitását fogadom el és tartom tiszteletben, hanem a közösségekét is.
Nem vagyok Charlie, mert a világ feletti uralom megszerzésére törekvő gazdasági, pénzügyi, hadiipari lobbikal ellentétben , én, a családom, nem vagyunk érdekeltek, ugyanúgy ahogyan a nemzetem, mi több Európa sem érdekelt a vallási kultúrák globális összecsapásában, végső soron egy új világháború kirobbantásában.
Nem vagyok Charlie, mert elítélek mindenfajta agressziót. Mert számomra nem elfogadható a kettős mérce neoliberális "intézménye", elítélem a lelki agressziót, a lelki, a vallási, az identitás elleni terrorizmust is.
Nem vagyok Charlie, mert nem azonosulhatok egy olyan gondolatkört megtestesítő szerkesztőséggel, amely tudatosan és következetesen lelki háborút folytat a sajtószabadság örve alatt százmilliók ellen. Géppisztollyal meg lehet ölni a testet - helytelen, megengedhetetlen. A Charlie-féle mentalitás, gyakorlat, viszont a lélek elleni merénylet, százmilliók lelke, óriási közösségek identitása elleni terrorizmus - ez épp oly helytelen és megengedhetetlen. Az agresszió akkor is agresszió marad, ha egyesek által jól megfontolt célból azt a demokrácia csomagolópapírjába bugyolálva próbálják elfogadtatni hamis ideológiákkal, álértékekkel elbutított társadalmaknak, pontosabban emberhalmazoknak.
Nem vagyok Charlie, mert tudom és vallom, hogy az agresszió agressziót szül - és mindezek a semmibe vezetnek.
Nem vagyok Charlie, mert szabad vagyok, mert nekem nem diktálhatja senki, hogy mit gondoljak, mit mondjak a PC jegyében.
Nem vagyok Charlie, mert engem semmiféle hatalmasság el nem hülyíthet, mert én kérdező, kételkedő, tájékozódó, gondolkodó ember vagyok, aki nem a tömeg "alkotó eleme", hanem egy értékalapú közösség tagja.
Remélem sokan tanúságot tesznek, hogy ők sem Charlie -k
Mészáros László - Patrióta Európa Mozgalom alapítója
A hírek hamisítása - Ismert német újságíró vallomása - Európa gyarmatosításának egyik módszere - avagy az USA "szövetségesünk és barátunk" - rövid VIDEÓ!
Béke, vagy egy újabb világháború - Európa jövője, a sorsunk a tét!
Udo Ulfkotte, ismert német újságíró és szerző megelégelte, és felfedi, hogy számos jelentős újságban a hírszerző ügynökségek írják a cikkeket, kémként beépítve az újságírókat, meghamisítva az eseményeket.
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=sy9KFOVf8Ro
Bayer Zsolt: Bevándorlók és egyebek
Goodfriend megint üzent. Az aljas farizeus Facebookon emlegette Szent István intelmeit, úgyhogy kezdjünk is ezzel.
Alig van unalmasabb, egyszersmind képmutatóbb dolog, mint Szent István királyunk intelmeiből ezen passzust idézni. Ráadásul csak és kizárólag azok idézik, akik amúgy gyűlölik Szent Istvánt együtt a magyar múlttal és hagyománnyal, s akik ezt a passzust is kizárólag saját földszintes érdekeik és gondolkodásuk szerint „használják”. Így aztán nem került elő az „idegenekről” szóló rész a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor, akkor Gyurcsány „huszonhárommillió románjától” élveztek el a most Szent Istvánt idézgetők.
De legyen: idézzünk mi is a szent királytól. Mondjuk egy aktuális részt a törvényekből: „Ha tehát valamely pap vagy ispán vagy más hívő személy vasárnap olyan valakit találna, aki ökrökkel dolgozik, vegyék el tőle az ökröt, és a várnépnek adják eledelül. Ha pedig lovakkal dolgozik, vegyék el a lovat, amit ura, ha akarja, ökörrel megválthat (…).”
És nézzünk egy másik passzust, most az Imre herceghez írt intelmekből: „(…) Elsősorban arra tanítalak, azt tanácsolom és javaslom, sőt, igyekezek rábírni, drága fiam: ha azt akarod, hogy királyi koronádat megbecsülés övezze, olyan elővigyázatossággal és körültekintéssel óvd katolikus és apostoli hitedet, hogy példaképül szolgálj mindazoknak, akiket Isten alattvalóddá tett (…).”
Maradjunk ennyiben, Goodfriend? Vagy idézzünk egyebet is, ha már ennyire otthon vagy a históriánkban. Másik szent királyunk, László, 1092. május 20-ra hívott össze zsinatot Szabolcs templomába, amely zsinaton fontos törvények születtek. Ez a zsinat rendelkezett a papi cölibátusról. Itt szabályozták a tized szedését és a parancsolt ünnepek dátumait. Itt mondták ki a házasság fölbonthatatlanságát és a női becsület védelmét. Továbbá rendezték a zsidók és katolikusok viszonyát.
Többek között imigyen: „9. Ha az izmaelitáknak nevezett kereskedők közül valaki a kereszténység után körülmetéléssel visszatér a maga régi törvényéhez, távolítsák el lakóhelyétől és más faluba telepítsék. Akiket pedig ítélettel ártatlannak találnak, maradjanak meg lakóhelyükön vagy házukban. – 10. Ha zsidók a keresztények közül vennének feleséget, vagy egy keresztény nőt szolgálóleányként tartanának maguknál, az kapja vissza a szabadságát, s aki őt eladta, attól vegyék el a vételárat és adják a püspöknek. (…)
15. Ha valaki vasárnap vagy a nagyobb ünnepeken elkerülve a templomot kereskedne, veszítse el a lovát. – 16. Ha valaki vasárnap kereskedő-sátrat állít, a szent zsinat megparancsolja, hogy ahogyan építette, úgy bontsa le. Ha pedig megtagadja, 55 pénzt fizessen (…) 26. Ha vasárnap vagy más nagyobb ünnepeken a zsidók közül valakit dolgozni találnának, nehogy a kereszténység megbotránkozzon, a szerszámokat, melyekkel dolgozott, veszítse el.”
Mielőtt bárki megbotránkozna a zsidókkal szembeni „hátrányos megkülönböztetésen”, siessünk leszögezni, hogy a zsinat más népektől is megkövetelte a hozzánk való alkalmazkodást.
Például így: „31. Azok a latinok (olaszok), akik nem akarják követni a magyarok törvényes szokását, tudniillik akik miután a magyarok a húst elhagyták, ők hétfőn és kedden is húst esznek [hamvazószerda előtt], ha nem akarnak egyetérteni a mi jobb szokásunkkal, menjenek, amerre látnak. A pénzt azonban, amit itt szereztek, hagyják itt, kivéve, ha észhez térnek és velünk együtt elhagyják a húst.”
No lám, máris szügyig gázolunk a lényegben. Mert mégis csak valahol itt volna a lényeg. Az alkalmazkodásban. Ami nem egyirányú utca.
S ókori kövületként, avítt csizmaszárként vallom: mégis csak úgy van az jól, ha az érkező, a vendég alkalmazkodik a befogadókhoz. Például nem vág juhot a lakótelep erkélyén. Nem járatja burkában, nem veri, nem önti le sósavval asszonyát. Nem tart fenn a befogadó ország törvényeivel ellenkező törvénykezést képviselő iszlám erkölcsbíróságot meg iszlám erkölcsrendőrséget, amely esténként az utcát járva összefogdossa és megbünteti azokat, akik őszerinte nem viselkednek helyesen. Aztán pedig nem mészárol le embereket, ha azok olyasmit mondanak, írnak vagy rajzolnak, ami nem tetszik nekik.
Ha pedig erre képtelenek vagy nem hajlandók, akkor takarodjanak haza. Nem majd, nem is hamarosan, hanem azonnal.
S ezzel persze kinyitottunk egy másik ajtót is. A nagy és szent sajtószabadság ajtaját. Kevésbé patetikusan: szabad-e más vallását, bárminemű érzékenységét lábbal tiporni, sárba taposni. Erre mondják a liberálisok, hogy hát persze. Nem is mondhatnak mást. Hiszen ez a korszellem. S e korszellemtől olyan elviselhetetlen ez az egész.
Ez a korszellem szülte azokat a nyomorult ribancokat, akik félmeztelenül felugrálnak az oltárokra, és a mellükre firkált eszeveszett baromságokat mutogatják. Vagy ugyanők elmennek a Szent Péter térre Rómába, amikor a pápa miséjére várva hatalmas tömeg gyűlik össze, és a seggükbe dugják a feszületet, mert szerintük ez a tiltakozás jogos és nagyszerű formája.
Igen, és ez a korszellem szüli a Mohamed prófétáról készülő ocsmány karikatúrákat is. És a szilylászlókat, akik rózsadombi kutyasétáltatás közben megálmodják, hogy semmit és senkit nem szabad tiszteletben tartani. Se vallást, se hitet, se lelkiismereti ügyeket, sem pedig szent és sérthetetlen érzéseket. Ez pedig nagyon jól hangzik – nagyjából addig, ameddig az ember kamasz. Aztán kinövi. De a mi korunk úgy maradt. Megmaradt kamasznak. Megmaradt 1968 búbánatos álszabadságmámorában.
De mivel megmaradt kamasznak, hát a következetességet sem ismeri. Mert ugyanaz a száj, amelyik a semmit sem szabad tisztelni hazugságát hirdeti, máskor azt harsogja, hogy nem szabad karácsonynak hívni a karácsonyt, húsvétnak a húsvétot, nem szabad keresztet hordani, tilos nemzeti zászlót kitenni az iskolában, mert félő, hogy megsértjük a bevándorlók érzékenységét.
Nem lehetne, hogy egy irányban, egyféleképpen legyetek idióták? Mert így egy kicsit nehéz lesz szépen és gördülékenyen és problémamentesen feladnunk önmagunkat. Így zavar fog támadni a gépezetben, és a keresztény fehér ember még zajongva fog kipusztulni, gyerekek!
Végezetül pedig térjünk vissza Goodfriendhez.
Mert annál tényleg nincs nagyobb pofátlanság, mint hogy egy amerikai potentát mer bármit is mondani bevándorlásügyben. Csak azért, mert a mexikói határon sok száz kilométernyi kerítést építettetek, Goodfriend, és tűzparancs van érvényben arrafelé. Ott több ember leli halálát, mint lelte a berlini falnál. Úgyhogy nektek kuss, ha a bevándorlás kerül szóba!
Illetve, hogy halljunk ez ügyben normális szót is, hát idézzük John Lukacsot, aki a legjobb kortárs történészeitek egyike, és persze magyar. Ő így ír a déli beözönlésről: „(…) a mostani kormányzatok meggondolatlanul szélesre tárják a kapukat a trópusi délről bezúduló bevándorlók óriási tömegei előtt. Tán még abban a kijelentésben sincs túlzás, hogy a fő veszélyt az Egyesült Államok szemszögéből nem a Szovjetunió jelenti, hanem az úgynevezett harmadik világ. Ennek vad beözönlése egyre nagyobb mértékig, egyre nyilvánvalóbban van jelen az Egyesült Államokban.”
John Lukacs ezt 1984-ben írta. Azóta az Egyesült Államok fallal védi magát és lövet a határán, Európa pedig, szokásos késéssel, a bevándorlás fölöttébb szükséges voltáról gügyög.
De végül is már ez sem számít. Ami igazán számít, az Lukacs egyik kedvencének, John Buchannek a látomása, méghozzá a huszadik század elejéről:
„Vajon a technológia diadala tökéletesebbé teszi-e a civilizációt? Nem olyan jövendőt szabadít-e ránk, amelyben megfosztatunk a civilizáltságtól, és kivész életünkből minden nemesebb érték? Lidérces álmaimban ilyen világot látok. Úgy tűnik nekem – és ez nem teljes lehetetlenség –, hogy az emberiség olyan helyzetbe kerül, mint a jó árvaház lakói: gondoskodnak számára mindenről. Az új találmányok, a szállítás, a közlekedés tökéletesítése valósággal összezsúfolta az emberiséget. A földkerekségnek nem marad egyetlen olyan sarka sem, amelyet alaposan ki ne kutattak és használatba ne vettek volna, s nem lesz több földrajzi rejtély, amely lángra gyújthatná a képzeletet.
Széles országutak és rajtuk autókaravánok visznek a legtávolabbi vidékekre, és a fejünk fölött óriási repülőgépek szántják az eget, szállítják a hétvégi kirándulókat Afrika, Ázsia vadonjaiba. Mindenütt panziók, luxushotelek, az utak mentén sátortáborok és benzintöltő állomások. Az egyenlítői és polinéziai egykori vad törzseket turisták keresik föl, hogy megcsodálják őket, csecsebecséket, emléktárgyakat vásároljanak tőlük. A glóbuszt üdülővároskák hálózzák be, ahová az emberek elmenekülhetnek a lakhelyükről, megszabadulva a zord éghajlat megpróbáltatásaitól, és az örök tavasz jótéteményeiben lubickolhatnak.
Ebben a világban mindenki pihenésre lel. És mindenkit nyughatatlanság gyötör, a létről lemállanak a lelki fegyelem kötelékei.
Győzedelmeskedik a politika mechanikus bölcselete, és mindenkinek jut egy-egy takaros hely az államgépezetben. Mindenkinek meglesz a kényelme, de mivelhogy senkivel szemben nem támasztanak olyan igényt, amely miatt meg kellene erőltetnie az értelmét, mindenki az enyhe elhülyültség állapotába kerül.
A sekélyes elmékben bágyatag unalom és leküzdhetetlen kiegyensúlyozatlanság ver tanyát. Az élet nem áll másból, mint az élvezetek, a szórakozás hajszolásából. Az élveteg életmód, amelyet mostanság csak kevesen engedhetnek meg maguknak, a társadalom túlnyomó többségének megszokott létformájává válik. (…) A fényűző materializmus által elkábított civilizációt durva kihívások érték. A szabad emberek felé kihívást intéztek a szolgák. A csatornák mérget izzadtak magukból, ami úgy tűnik, megfertőzi a világot... Az európai hagyományt ázsiai lázadással támadják, történelmi kíséretükkel, janicsárokkal és asszaszinokkal.”
Mit számít ehhez képest egy Goodfriend, vagy bármi más…
Magyar Hírlap