Magyar emlékek a nagyvilágban - Benyovszky Móric – Antananarivó és Maroantsetra - Madagaszkár

 

Benyovszky Móric (1741-1786) Felvidéken, a Nyitra-megyei Verbón született. Évtizedekkel ezelőtt magyar játék filmsorozatot forgattak is róla.

 

Apja halálakor örökösödési vitába keveredett, Mária Terézia megfosztotta birtokaitól. Lengyelországban telepedett le, s mint ottani birtokos, hősiesen védte új hazája földjét az oroszokkal vívott háborúban.

 

1769-ben súlyosan megsebesült, fogságba esett. Kamcsatkára száműzték, ahol műveltségével, emberismeretével a helyi kormányzó bizalmába férkőzött. Közben elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását.

 

1771-ben a fegyenctelepre száműzött cári tisztekkel felkelést szervezett és kiáltványt fogalmazott, ami a későbbi orosz forradalmi mozgalmak manifesztumainak mintájául szolgált. Benyovszky később elhagyta Kamcsatkát, eljutott az Aleuti-szigetekre, majd a Kurilli-szigetek érintésével kikötött Formozán (a mai Tajvanon).

 

Az angol James Cookot hét évvel előzte meg észak-csendes-óceáni utazásával. Benyovszky látta, hogy az egymással folyamatosan harcban álló ősnépek szemében tekintélyt, felettük hatalmat lehet szerezni. Francia kikötőből indult el, és a Madagaszkártól keletre levő szigeten kötött ki.

 

1774-ben a malgasiak szigetén a francia uralkodó tiszteletére megalapította Louisbourg városát. Ettől kezdve, ha visszatért is Európába, a szigetre vágyott. Elfogadta a törzsfejedelmek ajánlatát, a kormányzóságot, és a madagaszkári népet választva kilépett a francia király szolgálatából. Elképzelése az volt, hogy Madagaszkárból modern államot szervez.

 

Számítva a francia bosszúra hadsereget toborzott a bennszülöttekből, de nem bírtak a francia túlerővel. Benyovszky a malgasiakért halt meg – magyarként.

 

A tizenötmilliós népességű szigetre utazott 2003-ban, a Magyar-Madagaszkári Baráti Társaság első nagy vállalkozásaként elindult expedíciója.

 

Magukkal vitték a budapesti Benyovszky utcai kertben álló szobor másolatát: madagaszkári avatásán a helyiekkel együtt táncoltak és énekeltek.

 

Az írástudó malgasiak füzeteikbe másolták a háromnyelvű emléktábla francia, malgasi és magyar szavait. Benyovszky Móricról egyébként legalább öt utcát neveztek el a sziget településein.

 

A fővárosban, Antananarivóban ezt az utcát domborműves emléktábla is ékesíti.

 

kattints a képekre!

Ma van Szent István napja!

Ó, Szent István - Moldvai népének - előadja: Berecz András - rövid VIDEÓ!

 

kattints a VIDEÓRA:

http://www.youtube.com/watch?v=srB_K_lIF70

 

kattints a képekre - érdemes!

Ezt érdemes elolvasni - megosztani!

 

Hogy az USA hozta el a demokráciát Magyarországra? És még mit hozott a közelmúlt történelme során?

 

A demokrácia és szabadság nevű színjáték amerikai „sakktábláján, sakkjátszmájában” a birodalom számára a földrajzi, stratégiai, gazdasági térségek csupán sakkfigurákként szerepelnek - természetesen az ott élő nemzetekkel, hús, vér emberekkel együtt.

 

Például Közép-Európa, Magyarországgal együtt csupán egy „gyalog” a táblán - köznyelven, egy paraszt - amely a játék „végső kimenetele” (értsd: a játszma megnyerése) érdekében minden további nélkül feláldozható.

 

A birodalom ezt a „beáldozást” mindig is megtette (mindig meghozta azt a gyalogáldozatot, ami az érdekeit szolgálta). A saját létét is tagadó világhatalom napjainkban is e logika szerint „jár el”, e szerint politizál, mozgatja a szálakat.

 

Ez az USA képében megjelenő háttérhatalom, európai csatlósaival, európai helytartó országaival együtt, az első világégést követően Magyarországot – mint parasztot – minden további nélkül beáldozták a „játszma” végső megnyerésének az érdekében.

 

Egy Trianoni békeszerződésnek elnevezett diktátummal „egyszerűen” letörölték a térképről, és végül is csupán egy csonkot engedélyeztek a helyén az esetleges túlélésre.

 

Természetesen mindezt a szabadság, a béke és a demokrácia jegyében követték el!

 

Na, ezt adta nekünk az USA képében megjelenő háttérhatalom!

De adott még egyebet is.

 

A második világháború kellős közepén, 1941-ben, ennek a nagyon demokratikus birodalomnak a 34. alelnöke (későbbi, a 33. elnöke) Harry S. Truman a következőt mondta:

„Ha azt látjuk, hogy a németek győznek, az oroszokat kell segítenünk, ha azt, hogy az oroszok, akkor a németeket, hadd irtsák egymást.”

 

Mint ismert végül is az Oroszokat támogatták – „így alakult történelmileg”. Mi meg a háború lezárásának az aktusaként azt tapasztalhattuk meg, hogy „mi lettünk az ajándék”, az alku tárgya, elszenvedők.

 

Ugyanis ez a nagyon demokratikus és nagyon humánus birodalom, minden szívfájdalom és lelkiismeret furdalás nélkül odavetett bennünket - mint egy véres koncot - Sztálinnak, és az ő embertelen kommunista diktatúrájának.

 

Ezt is a szabadság és a demokrácia jegyében tették – a sakkjátszma végső kimenetele szempontjából ugyanis ez a megoldás mutatkozott „racionális” döntésnek.

Magyarországot „büntetésből”, Lengyelországot „jutalmul” lökték oda a világ egyik legvéresebb, legembertelenebb diktátorának.

 

A második világháborút követően ezt kaptuk mi Amerikától, és európai reinkarnációitól.

 

És mindezek után jön a playboy fajsúlyú, „tökéletes vigyorú” udvari hopmester, a birodalom korábbi helytartója, Bill Clinton – aki azt merészeli a pofánkba vágni egy kampánybeszédben, hogy Lengyelország és Magyarország nem lennének szabadok az Egyesült Államok és a hidegháború nélkül. Ez a két ország most úgy döntött, hogy a demokrácia túl macerás, inkább Putyin típusú vezetést akarnak (értsd: diktatúrát).

 

Ismerve a fent is érintett történelmi előzményeket, valamint a mostani Oroszországot fenyegető, és a térségünk biztonságát semmibevevő, azt kockára tévő amerikai külpolitikát, valamint azt a nem elhanyagolható szempontot, hogy magyar emberek demokratikus parlamenti választásokon döntöttek Magyarország jövőjéről – ennek a lihegő birodalmi pincsinek van képe gyalázni a mindig is szabadságra vágyó magyarokat, és a lengyeleket.

 

A közel száz év előtti országamputációnk, a mérhetetlen mennyiségű gyalázatot, szenvedést és véráldozatot követelő vesszőfutásaink rémségei után - amelyek persze amerikai perspektívából „csupán egy-egy parasztáldozatnak voltak tekinthetők” - ez a pojáca kiáll és vádol.

 

Ez az arca elé demokrácia-álarcot biggyesztő bábu kiáll, és gyalázkodik hazánk ellen, a birodalom által ellenünk elkövetett rémségek sorozata után. Kiáll a tudatlan, tájékozatlan, de többségében azért felsőbbrendű önérzettel átitatott lelkű amerikai közönsége elé.

 

Kiáll gyalázni a magyarokat, mert ő ezt is megteheti.

 

És persze kiáll gyalázni a lengyeleket, mert mint tudjuk a legutoljára ők is elfelejtették, hogy hogyan kell "helyesen" szavazni a szabad választásokon – hogyan szükséges úgy voksolni, hogy az a birodalomnak is tessék, mert ha nem, akkor rád ereszti „lejárató gépezetét”, médiástúl, hitelminősístűl, csaholó plyboy helytartóstúl együtt.

 

Mészáros László – a Patrióta Európa Mozgalom alapítója

Megdöbbentő dolgot találtak Csontváry egyik képébe rejtve

Két másik képet rejtett el festményében a mester - ez valóban zseniális!

 

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) - Öreg halász

 

Csontváry Kosztka Tivadar Az öreg halász című képe megdöbbentő részleteket rejt. Első látásra nincs semmi feltűnő a képen, csak ha jobban szemügyre veszitek, akkor tűnik fel a képen látható öregember aszimmetriája.

 

Ha ugyanis a festmény bal oldalát tükrözzük, egy teljesen új, önmagában tökéletes képet kapunk. És ugyanez történik, ha a jobb oldalával tesszük ezt.

 

Ráadásul - bár mindkét kép tökéletes önmagában - teljesen más hangulatú és jelentésű lesz a két végeredmény.

 

Tükrözve a bal oldalt:

Az öreg halász mögött nyugodt a tenger meg a tűzhányó is, és csónakban ül.

 

A jobb oldalt tükrözve:

Az ördög mögött viharos a tenger, kitört a tűzhányó és koporsóban ül.

 

A kép tehát tökéletesen ábrázolja az emberben lakozó jó és gonosz kettősségét - hát ennyire zseniális festő volt Csontváry!

 

kattints mindegyik képre - érdemes!

Döbbenetes - ezt érdemes megnézni!

Putyin elmagyarázza min múlik most a világ sorsa – Ez megy a háttérben (magyar felirat) - rövid VIDEÓ!

 

Nem árt tudnunk, hogy a média nem egészen (vagy egyáltalán nem) úgy adja elő a dolgokat, ahogy azok a valóságban történnek. De még a sajtó munkatársai sincsenek mindig tisztában a helyzettel.

 

2016. júliusban, a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum keretében Putyin újságíróknak mondta el, hogyan és miért került veszélybe a béke a világon, ami eddig a stratégiai egyensúlynak köszönhetően el tudta kerülni a komoly háborús helyzeteket. (Feliratozás az eredeti orosz szöveg alapján.)

 

kattints a VIDEÓRA - érdemes!

https://www.youtube.com/watch?v=jfR5krZqIL8

Perlmutter Izsák (1866-1932) festőművész képeiből

 

Magyar Mannheimer Gusztávnál és Karlovszky Bertalannál tanult, majd 1891-ben néhány hónapot Párizsban a Julian Akadémián töltött.

 

Hazatérve Bihari Sándorhoz került, de 1894-ben ismét Párizsba utazott. 1898-tól 1904-ig Hollandiában élt, ahol főleg tájképeket és életképeket festett.

 

Hazatérése után egy ideig Szolnokon, majd Besztercebányán élt, később Rákospalotán telepedett le.

 

Városképekkel és figurális intéreurökkel szerepelt a kiállításokon. Legjelentősebb színes népi intérieurje a Parasztszoba, Önarcképe a firenzei világhírű Uffizi Képtárban van.

 

kattints a képekre - érdemes!