A magyaroknak kellett jönni, hogy végre kialakuljon az egységes állam

 

“Európa középső és északi részeinek államalakulásai éppen befejezésükhöz közeledtek, amikor a Magyar-medencében is megjelent olyan nép, amely államalakításra képes volt.

 

Az ókorban és a középkor elején nem volt képes itt konszolidált, egységes állam alakulni kelet nyughatatlan népmozgalmai miatt. A magyaroknak kellett jönni, hogy végre kialakuljon az egységes állam.”

 

Cholnoky Jenő (1870-1950) - író, földrajztudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

 

kattints a képekre - érdemes!

Hatvani Perlusz Gyula (1896-1944) festőművész képeiből

 

Kereskedelmi alkalmazottként szabad idejében Mészöly-Munkás Béla festőtől tanult festeni.

 

Az országot járva különböző vidékek nevezetességeiről festett tájképeket.

 

Nagy nyomorban élt. 1928-ban rendezett első kiállítását több gyűjteményes tárlat követte, 1931-ben Hatvanban, 1942 és 1944-ben a Műteremben.

Programozott népirtás zajlott Felvidéken és Délvidéken, amelyek csak a zsidó holokauszt tragédiájához mérhető - negyvenezer magyar embert mészároltak le csak a Délvidéken

 

1945 augusztusában a felvidéki magyarokat kollektíven megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól. 39 ezer, elsősorban értelmiségi magyart ítéltek el jogerősen háborús bűnösként.

 

Megfosztották őket földjüktől egyéb ingatlanjaiktól. 73 ezer felvidéki magyart deportáltak a Szudéta-vidékre. Katonai akció keretében a magyar falvakat felfegyverzett katonai egységek zárták le, és előre elkészített névjegyzékek alapján közölték az egyes családokkal, hogy mindenüket elkobozták, majd katonai teherautók vitték a vasútállomásra őket, és indultak Csehországba.

 

Amennyiben a korábban csehszlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarok szlovák nemzetiségűnek vallották magukat, visszakaptak mindent, ha nem kiutasították őket Csehszlovákiából.

 

A Felvidék 719 községében 423 264 magyar ember kérvényezte szlovák nemzetiségének elismerését. Már hónapok óta üldöztetésnek voltak kitéve, a legcsekélyebb megélhetési feltételeiktől is megfosztották őket.

 

A Jugoszláviában meghozott jogszabályok is „kollektív bűnösnek” nyilvánították valamennyi délvidéki magyart, de fizikai megtorlások és megsemmisítések itt sokkal kegyetlenebbek voltak.

Ott negyvenezer magyar embert mészároltak le.

És akkor még egy szót sem ejtettünk az erdélyi és a kárpátaljai rémségekről, vérengzésekről!

 

kattints a képekre - szívszorító!

Feladatunk azóta sem változott - következetes elvégzése megmaradásunk egyik fontos eleme!

 

"Feladatunk, hogy hangunkat hallassuk, politikai készségünket, érettségünket és hagyományainkat érvényesítsük abban az életközösségben, amely a Duna medencéjében mindig fenn fog állani."

 

Teleki Pál - (1879-1941) - geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész

Ezt érdemes megnézni, meghallgatni - gyönyörű, megható!

 

Kodály Zoltán: Esti dal a budai várban - rövid VIDEÓ!

 

kattints a VIDEÓRA!

https://www.youtube.com/watch?v=b055cHvLgtk

Parobek Alajos (1896 - 1947) festőművész képeiből

 

Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mestere Réti István volt.

 

A nagybányai festőiskolában Ferenczy Károly és Thorma János irányításával dolgozott 1914-15-ben.

 

Tanulmányúton Párizsban és Münchenben járt, ahol a spanyol és a németalföldi mesterek festményeit tanulmányozta.

 

Tanulmányait befejezve visszatért Szegedre 1924-ben. A Nemzeti Szalonban 1922-ben, az Ernst Múzeumban 1923-ban volt gyűjteményes kiállítása.

 

Művei a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, a Történeti Múzeumban láthatók.

Nincs ez másképpen napjainkban sem!

 

"Mi érezzük hivatásunkat a Duna-medencében, úgy is mint magyar hivatást, úgy is mint európai hivatást."

 

Teleki Pál (1879-1941) - geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész

Kiss Bálint (1802-1868) festőművész képeiből

 

Festőművész, grafikus. Kiss Bálint (1772–1853) református lelkész, történész, pedagógus fia.

 

Alsóbb iskoláit Debrecenben végezte, majd 1827-ben, Bécsben a képzőművészeti akadémia hallgatója lett, ahol közeli barátságba került Barabás Miklóssal. 1830-ban Szentesen telepedett le, ahol arcképfestésből próbált megélni.

 

Mivel nem kapott elég megrendelést, vándorolni kezdett az országban, majd 1834-ben Debrecenbe költözött. 1837-ben – feltehetően Barabás Miklós fővárosi sikerének hatására – Pesten telepedett le és néhány rövid tanulmányúttól eltekintve haláláig itt élt.

 

Hogy megélhetését biztosítani tudja, szinte bármilyen festői munkát elvállalt. Arcképeket, oltárképeket, tájképeket és életképeket is festett. A Nemzeti Színház ismert színészeiről ceruza- és szénrajzokat készített, melyek a Honművész című lapban jelentek meg.

 

Mint a pesti művészeti élet közismert szereplőjét 1843-ban kinevezték a Magyar Képtár felügyelőjévé és rendezőjévé. Tisztsége ellátása mellett továbbra is szerepelt kiállításokon.

 

1846-ban állította ki egyik legismertebb művét, a 17. századi eseményt feldolgozó, de a 19. századi jelenre célzó Jablonczay Pethes János búcsúja leányától a leopoldvári börtönben 1674-ben című képét.

 

A kép nem kiemelkedő művészeti alkotás – ki is érdemelte Henszlmann Imre szigorú bírálatát – a kiállítás látogatói körében azonban nagy sikert aratott.

 

Feltehetően ez a siker is közrejátszott abban, hogy 1847-ben a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának őre és restaurátora lett és ő rendezhette a múzeum első képkiállítását.

 

1850-ben a szabadságharcban és a forradalom előtti reformmozgalmakban való részvétele miatt elbocsátották, állását 1861-ben kapta vissza.

 

1853-ban az ő kőnyomatos illusztrációival jelent meg Pesten apja Magyar régiségek című négykötetes őstörténeti műve.

Reissmann Károly Miksa (1856-1917) festőművész munkáiból

 

Coburgban, Lipcsében, Münchenben, a berlini Iparművészeti Főiskolán és Bécsben végzett művészeti tanulmányokat.

 

Tanulmányúton járt Egyiptomban, Palesztinában és Görögországban, ahol több vázlatot készített, melyek alapján később képeket festett.

 

Hazatérése után 1892-től Budapesten élt.

Műveivel 1893-tól szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain.

 

Az ő kartonjai szolgáltak a Szépművészeti Múzeum román csarnokának, illetve az Országház termei egy részének belső festett ornamentikája alapjául.

 

Magyar tájképei közül kiemelkedő a régi Tihanyt ábrázoló akvarell-sorozata.

 

Három képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. Műveiből a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum rendezett emlékkiállítást 1966-ban.